Nyuszkó

Ma megint volt babahordozó klub a VMK-ban. Mint eddig minden alkalommal most is nagyon jól éreztük magunkat. Panka nagyon élvezi ezeket az összejöveteleket, és Gréti is egyre inkább. Mivel megtanult mászni, már ő is bátran közlekedhet a gyerekek és játékok között. Persze amikor elfárad (kb. 3/4 órát bír ennyi inger közepette) felköltözik a hátamra és alszik egy nagyot. Ma kb 2órát szundított, egyetlen nyekkenés nélkül :o) Most is volt tombola, amire egy helyes kis nyuszkót varrtam, szerencsére tetszett mindenkinek. Remélem kisBencénél szerető gazdira talál. Éjjel 3ig küzdöttem vele, de kész lett :D A nyuszi szabásmintája az egyik Tildás könyvemből való. Pankának annyira megtetszett, hogy majdnem sírt, mikor mondtam, hogy ez most nem neki készült. Persze megígértem, hogy varrok egyet neki is, már ki is választotta milyen anyagból legyen a ruhája, és el is nevezte Lujzinak. Így azt hiszem neki kell állnom elkészíteni Lujzi-nyuszit.

Anya büszke vagy?

Készülődtünk a lefekvéshez ebéd után, elvittem még egyet pisilni, gondoltam megpróbáljuk ma először a pelus nélküli alvást. Hetek óta száraz a pelenkája ébredéskor, sőt még reggelre sem pisil be már régóta. Ráültettem a wc-re, megkért hogy menjek ki és csukjam be az ajtót, mert neki bizony most kakilni kell. Ezt már annyiszor hallottam az utóbbi pár napban...nagy csend állok az ajtó előtt, várok. Egyszer csak Panka felkiált anya kakiltam, először nem akartam elhinni, de tényleg, most először sikerült. Kijöttünk és persze gyorsan fel kellett hívnom apát, Edit mamát, Zsóka mamát, hogy mindenkinek elmesélhesse a nagy hírt. Bebújtunk az ágyba és elalvásig kérdezgette Anya büszke vagy rám? Hát hogy ne lennék, nekem van a legügyesebb nagylányom a világon. :o)

Greenbaby

Gyertek játszani a Greenbabyvel. gyereknap alkalmával rengeteg helyes dolgot lehet nyerni.
A játékról bővebben itt is olvashattok.
Sok szerencsét mindenkinek.

Ovi

Megjött a levél hogy Pankust felvették az óvodába. Nagyon örült hogy kapott levelet annak meg még inkább, hogy mehet oviba. Most még nagyon lelkes, de nem érti hogy anya nem lesz vele, csak az óvónénik. Úgy gondoltuk eleinte csak délelőtt lesz ott, ebéd után megyünk érte, és majd itthon alszik. Remélem Ő majd jobban viseli, mint én, mert szeptember még messze, engem már most kiakaszt a gondolat, hogy nem lesz velem. Mivel vegyes csoportok vannak abban bízom, hogy lesz legalább még egy kislány aki szeptember körül kezd, mert elég nehéz beilleszkedni egy összeszokott kis csapatba. Ezzel együtt nekünk is át kell rendeznünk a napjainkat, és Grétinek is alkalmazkodnia kell az új rendhez, rólam nem is beszélve... Június7-én mennem kell életem első szülői értekezletére. Azt hiszem ez a tény döbbentett rá arra, hogy szép lassan felnő a lányom.

Cirkusz

Tegnap cirkuszban voltunk, Grétit anyunál hagytuk, és csak hármasban mentünk. Pankus nagyon élvezte. Mi inkább őt néztük, mint az előadást. Végig csillogott a szeme, mosolygott. Teljesen lenyűgözték az oroszlánok, tigrisek, főleg amikor a végén az egyik összebújt a "Gladiátorral", megkérdezte hogy Ő is megsimogathatja-e. :D A légtornászokat tátott szájjal leste és folyton azt mondogatta hogy: Anya nézd milyen ügyes a néni. Majd jöttek még lovak, zsonglőrök, tevék, lámák, hastáncosok, egy bika , egy zebra, nah meg persze az elmaradhatatlan bohóc. Az első bohóc aki számomra is vicces volt, Panka meg dőlt a nevetéstől. Azért azt megállapítottuk, hogy a cirkuszt is elérte a válság, tavaly ingyen osztottak nyalókát, cukrokat, és a végén a lufikat. Most nem volt se nyalóka, se cukor. Lufi volt, 200Ft-ért darabja. Édesem már 3 napja azt emlegette, hogy majd kap nyalókát a bohócnénitől, nagyon hiányolta :o) Este 6kor kezdődött az előadás, 7kor volt 15 perc szünet majd folytatódott 8ig. Panka végig az ölemben ült, teljesen elzsibbadtam a végére. Mire odaértünk anyuékhoz Grétiért már aludt szegénykém. Hazaértünk bedugtam őket az ágyba és Pankának be sem állt a szája, én már félig aludtam mellette, amikor a mondat közepén elhallgatott felnéztem és már aludt is...

Áll a baba áll....

Gréti feláll. Néha csak úgy ha belém kapaszkodik, van hogy megteszi az ágy széle vagy a kiságy rácsa is. Tündéri, hogy szinte még ki sem látszik a földől de már ácsorog. Rettenetesen tetszik neki, hogy más szemszögből látja a dolgokat, így nem is nagyon akar már csücsülni, persze még nem bírja sokáig és összecsuklanak a lábai. Néha meglepődök, hogy ezekben a kis csöppségekben mennyi akaraterő és kitartás rejtőzik, ami segít nekik megtanulni forogni, mászni(esetünkben inkább fókamód haladni), felállni, járni, beszélni. Azt hiszem mi felnőttek sokat tanulhatnánk tőlük, nem beszélve az önzetlen, feltétel nélküli szeretetről ami ott csillog a pici szemükben, amikor felvesszük, átöljük, vagy szopiztatjuk Őket. És nem tagadom vannak nehéz napok, mikor esténként az ágyra dőlve már sírni sincs erőm, de egyetlen pillanatukat sem adnám a világ összes kincséért sem. Üzenem minden (leendő) anyukának, nincs fontosabb dolgunk a világon, mint tiszta szívből és feltétel nélkül szeretni, és segíteni őket, majd ha eljön az ideje elengedni a kezüket és büszkén nézni, hogy egyedül is megállják a helyüket.